Art

Jacopo Tintoretto

(Velence 1518. szeptember 29. Velence 1594. május 31.) olasz festő. A velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászból leginkább ő az, aki az érett reneszánszból a manierizmusba váltott, s mintegy a barokk előfutára lett. Valódi neve Jacopo Robusti, apja kelmefestő volt, innen ragadt rá a Tintoretto név (tintore olaszul kelmefestő).

Bonifazio Veronese és P. Bordone műhelyében tanult, később rövid ideig dolgozott a nagymester Tiziano mellett is, akit szorgalmasan másolt. Eleinte nehezen kapott munkát, korai festményeit nagyon alacsony áron kellett eladnia, még a vászon és a festék ára sem mindig térült meg. A Madonna dell’Orto^[ priorjának 100 dukátért festette be a kórus hatalmas falait. A hiányzó pénzt felesége, a nemesi Vescovi családból származó Faustina pótolta, aki önállóan kezelte saját hozományát, s annak jövedelméből ellátta családját, míg Tintoretto be nem futott, mint festő. Legnagyobb megbízatása a Scuola di San Rocco épületének és templomának kifestése, melyen. 1564-1587-ig dolgozott. Mintegy 60 hatalmas freskót festett, egyházi és bibliai témájú ciklusokat, ami a velencei reneszánsz aranykorának egyik csúcsteljesítménye. Az 1560-as évek közepétől már annyi megbízást kapott, hogy másokat is foglalkoztatnia kellett műhelyében. Felnövekvő gyermekei, leánya Marietta, és fia, Domenico is a műhelyben festettek. 1580-tól a Dózse-palota részére festett nagyméretű képeket. Az 1590-es évek elején festette legnagyobb méretű képét, a Paradicsomot. Utolsó műveit a San Giorgio Maggiore templom számára készítette. 1594-ben pestisjárvány ragadta el.

Művészete

Nagy képzelőerővel és dinamikus természettel megáldott ember volt, hatalmas, mozgalmas, drámai festészet volt a célja. Már pályája kezdetén érdekelték a színek mellett a fényhatások. Vázlatképpen sok szénrajzot készített. Korai korszakának legérettebb alkotásait a Szent Márk ciklus. E korszak legérettebb képe a Szent Márk csodája (1548). Fény-árnyék kontrasztjai, bravúros rövidülés-ábrázolása és belső izgalma a manierizmushoz közelinek tünteti fel. Portréin az alakábrázolás mellett a jellemábrázolás helyezte a hangsúlyt,

Az 1550-es-1560-as években a merész átvágásos kompozíció, a színek erősségének fokozása, a sötét-világos kontraszt. Ennek kimagasló példája a Zsuzsánna és a vének és a Szent Márk holttestének elszállítása és Szent Márk megment egy szaracént, valamint Szent Márk holttestének megtalálása.

A stílusváltás, az érett reneszánszból a manierizmus és a barokk felé, legjelentősebb példája az Utolsó vacsora, amelyet a San Giorgio Maggoire számára festett.Az óriási terem mennyezete alatt angyalok alakjaiból sűrűsödő fényes felhők kavarognak, a Krisztust körülvevő aurából és az apostolok glóriájából vakító fény árad, s nyugtalanul lobognak a mennyezetről belógó lámpák lángjai. A fantasztikus fényhatás és a merész kompozíció Tintoretto egyik legnagyobb művévé avatja ezt a képet.

1590 körül festette vászonra 22 méter hosszú, 7 méter magas képét, a Paradicsomot a Palazzo Ducalénak. Több száz alakos, bámulatos kompozíció, távol áll minden hagyománytól, az akadémikus beállítottságú műértők merő excentrikusságnak tartották, de egész Velence megcsodálta, s csodálja azóta is a világ.

Műveit legnagyobb számban természetesen Velencében (Accademia, Scuola di San Roccó) láthatjuk, a világ jelentősebb múzeumaiban is megtalálhatóak alkotásai. A Szépművészeti Múzeumban hét képe tekinthető meg.

A képek megtekinthetők a lesgól weblap kultúra topikjában, csak keresni kell                                    ov

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat